Volt egy érdekes álmom.

Sajnos nem emlékszem az egészre, csak egy részlet maradt meg, ami számomra furcsa. Egy vízparton álltunk, én, apám és a párom. Apám valami oknál fogva beleesett, és lesüllyedt a mélybe. Körkörös volt a víz körülötte. Az arcát láttam, nem félt, de én igen. Kerestük, de nem találtuk meg. Aztán be volt fagyva a víz, és láttam az arcát: be volt csukva a szeme. 

– El kell mondanom, apámmal sajnos sosem volt olyan jó a viszonyunk. Fiút várt, és én nem fiúnak születtem. Még soha nem álmodtam vele korábban.  

Az álom azt mutatja meg, hogy a férfi hogyan él a lelkedben. Minden nő életében az első férfi, akit lát, érez, az apja. A te édesapád lehet hogy egy fiút várt, de mégis ő az egyik szülőd. Az álmodban ő esett a vízbe, lehúzta egy örvény, és aztán bele is fagyott a vízbe. A feladatod az, hogy élővé tedd. Ez azt jelenti, hogy megadod neki a tiszteletet, úgy mint az édesapádnak, hiszen ha nem lett volna, te sem lennél. A pároddal való kapcsolat is jobb lehet, ha a lelkedben élő férfikép újra elevenné és szerethetővé válik benned. A szereteteddel élővé teheted, kiolvaszthatod a jégből. Ha fagyott marad, akkor a lelked egyik fele szintén fagyos lesz.  

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük