Válasz: – Ez a gyerek fájdalma. Egyébként is tönkre ment volna a kapcsolat, mert te egy gyerek elvárásaival közelítesz. Nem vagy egyenrangú társ.”
A fogyasztói világban a szexualitás is csak egy árucikk. S minél inkább az, annál inkább beteggé válik.
A szexualitás eredetileg az életet szolgálta, ma pedig inkább az élvezetet.
A szerelem az egyetlen esély, hogy az élet és az öröm újra egymásra találhasson.
Ha egy olyan párkapcsolatba kerülünk, ahol az új párunknak már van valakitől gyereke, akkor a gyermekével szemben sem jogaink, sem kötelességeink nincsenek.
A gyermek csakis rá és az előző párjára tartoznak.
Természetesen kifejezhetjük szeretetünket a gyerek felé is, és nagyra értékelendő, ha így cselekszünk, mivel nem kötelességünk ezt tenni.
Ez a szeretet elsőbbségi rendjének a törvénye.
Ezek azok a lelki energiák, melyek belső önmunkával mobilizálhatók, ha szükséges megmozdítani őket. Ez egyes lekötési típusoknál utalunk arra, is, hogy mire célszerű irányítani az önmunkát, ha fel akarjuk szabadítani a potenciált. Gyakorlatilag a korábban bemutatott inszolvencia lelki hátterének egyes szeleteire utalnak az egyes tőketípusok az eredetcsalád szintjén.
„ …azok a nők, akik kislányként nem kaptak elég figyelmet és megerősítést az édesapjuktól, feleségként nehezen tudják kezelni férjük szexuális közeledését. Azok a férfiak, akiket anyjuk a kihűlt házasság ellensúlyozására „partnerpótlékként” használt, ugyancsak zavartan viszonyulhatnak feleségük érzelmi kötődéséhez.”
Mihalec Gábor: Gyűrű kúra – Boldog házasságra készülők kézikönyve; Kulcslyuk Kiadó, 2011. 195.o)
A parentifikáció során valami felcserélődik. A lélek és rendszer mélyén levő okból felcserélődik a gyermekek és a szülők szerepe. A folyamat abból fakad, hogy az érintett szülő gyermek marad lélekben, ezt érzékeli a gyermek és igyekszik megsegíteni a szülőjét. Ilyenkor a gyermek öntudatlanul, de súlyosan megsérti az életenergia áramlás kicsi-nagy elvét („elsődleges szeretet” vagy „szülő-gyermek kötődés tőke”), és a saját helyéről egy-két pozíciót feljebb lép.
Egy pozíciót feljebb lépve a szülő partnerévé válik. Elindul a „Jobb nő (feleség) vagyok, mint te anya!”,illetve a „Jobb férfi (férj) vagyok, mint te apa!” játék. Ez a parentifikáció akkor jöhet létre, ha eleve elromlott valami a szülők kapcsolatában és van hely a közöttük levő térben. Ide lép be a gyermek. Ez a parentifikáló dinamika megteremtheti az incesztusz alapját is.
A megnövekedett (párrá növekedett) gyermek ekkor elkötelezetté válik a szülőnek (apa kicsi királylánya /szerető/– anya páncélos lovagja /macsó/) és felnövekedvén nem tud érdemi kapcsolatot kialakítani partnerekkel. Általában vannak kísérletek párkapcsolatra, de ezek többnyire zsákutcába jutnak, mert senki sem tud egyenértékűnek bizonyulni a szülővel, akinek elkötelezett a gyermek. S lassan kialakul a több kisebb adósságból összetevődő inszolvencia állapot. Gyakran megfigyelhető, hogy a parentifikált gyermekek ugyan ilyen dinamikájú embereket választanak kapcsolatra, mely előre jelezhető módon nem teszi lehetővé a boldog végkifejletet. Fontos sajátsága még a parentifikált gyermekeknek párkapcsolatba lépés esetén, hogy könnyen elkezdi uralni a korábban fontossá és naggyá vált belső gyermek a kapcsolat terét, s párjától várja, hogy korábban realizálódni nem tudott gyermeki igényeit elégítse ki.
Két pozíciót feljebb lépve a gyermek szülőjének szülőjévé válik. Ilyenkor szintén nehéz szolgálatot lát el a gyermek, melyben nem elégülnek ki lelki szükségletei, nem ő kap, hanem ő ad.
Ilyen lelki konstelláció mellett általában későn tudnak párkapcsolatba lépni az emberek, és a kapcsolatban igyekeznek fenntartani a megszokott lelki dinamikát, tehát partnerüknek is szeretnének szülei lenni. Ehhez megfelelő partnert is választanak. Ilyenkor gyakori, hogy kihűl a hitvesi ágy nagyon hamar két ember között, hiszen nem egyenrangúak lélekben a partnerek. Ezek azok a kapcsolatok, ahol gyakoribbak a megcsalások, illetve a partnerek az aszexualitás útjára lépnek.
A parentifikáció lelki dinamikájának a megoldása az eredetcsaládban (klán) lehetséges. A folyamatnak része kell, hogy legyen egy személyiség integráló törekvés is, mely egyesíteni szeretné a belső gyermeket és a felnőttet, hogy az eredetcsaládban ki nem elégített érzelmi szükségletek a felnőtt rész által kerüljenek gyógyításra.
A parentifikáció következményeit a párkapcsolati sorban is orvosolni kell.
Felhasznált irodalom: Peter Orban: A szeretetből fakadó erő, Bioenergetic Kft, Budapest, 2003.
Kapcsolatokban gyakori, hogy az egyik fél provokálja a másikat.
Ha erre ha a másik fél vevő, akkor az eredmény mindig ugyanaz: a kapcsolat romlása.
Amikor rosszat kapunk, arra érzünk késztetést, hogy visszaadjuk, és többet is, mint amennyit kaptunk.
De ekkor a másik is úgy érzi, hogy még több rosszat kell adjon. Ez a pokol.
Ám az egész folyamatot már az elején meg lehet állítani.
A csatához ellenfelek kellenek.
Ha az ellenfél a szerepéből kiállunk, nincs csata.
Nincs győztes, és nincs vesztes sem.
Ekkor újra lehet gondolni, mit is akarunk igazán.
„…vagy túl sok adósságot halmoztam fel, tehát kárt okoztam a hitelezőimnek, vagy kiábrándítottam őket, mert nem viszonoztam azt, amit adtak nekem, vagy én adtam nekik túl sokat, amit ők nem viszonoztak (tehát ők az adósaim), és én érzem magam csalódottnak. Mindkét esetben inszolvencia –állapotot kell bejelentenem, és nincs lehetőségem egy új kapcsolatra:”
Peter Orban: A szeretetből fakadó erő, 29. oldal
Ezek azok a lelki energiák, melyek belső önmunkával mobilizálhatók, ha szükséges megmozdítani őket. Az egyes lekötési típusoknál utalunk arra is, hogy mire célszerű irányítani az önmunkát, ha fel akarjuk szabadítani a potenciált.
Inszolvencia esetén a párkapcsolati tőke lekötött és nincs elég potenciál egy új párkapcsolathoz. Az inszolvencia két módon jöhet létre, egy nagy lekötött párkapcsolati „adósság” révén illetve több kicsi lelki adósság révén.
Egy Nagy. Ha véget ér egy hosszú kapcsolat (elhagyás, megcsalás, „elfejlődés”, gyermekek kirepülése, gyermek halála, partner halála miatt és így tovább) s abban sok lekötött érzelmi energia marad bezárva – ez egy nagy adósság. Itt nagyon gyakran megrekedt gyász vagy fel nem vállalt indulatok okozzák azt, hogy lekötődik a lelki energia. Ezeket célszerű a munka előterébe helyezni.
Sok Kicsi. Ha a lélekben partnerek hosszú sora gyűlt össze, akiknek nincs jó helyük a szívben – több kicsi összeadódott adósság van jelen. Ez a gyakorlatban a párkapcsolati sor rendezetlenségét jelenti. Orvoslása során a korábbi partnereknek jó helyet kell biztosítanunk a szívünkben. Ezen keresztül jutunk el mind a másik, mind önmagunk választásának tiszteletéhez.
Az ilyen típusú tőke lekötöttség jelezheti a parentifikációs problémákat az eredetcsaládban (lásd parentifikáció), de utalhat ikervesztésre is (lásd thanatosz tőke vagy palliatív tőke), jelezheti a korábbi fontos kapcsolatok kizártságát is akár az érintett, akár a szülők, klán tagok szintjén.
Összességében inszolvencia esetén a partnertörténelemben lekötött a tőke. Amíg nem tudjuk elvégezni az érzelmi feldolgozó folyamatokat (gyászmunka, megbocsátás, tiszteletadás, konfliktusfeloldás és így tovább) nincsen szabad vegyértékünk az új kapcsolódásra, vagy úgy teszünk mintha volna, de rövidesen kiderül, hogy ez nincs így.
Felhasznált irodalom: Peter Orban: A szeretetből fakadó erő, Bioenergetic Kft, Budapest, 2003.
„…ezek az üzletek „a föld alatt” zajlanak, és nem terjed ki rájuk a tudat kontrollja.”
Peter Orban: A szeretetből fakadó erő, 32. oldal
Egy férfi vagy nő párkapcsolati történelmének elemzése során érdemes támaszkodni az Orban féle párkapcsolati tőke megközelítésre, hiszen a gyakorlatban jól használható annak feltérképezésére, hogy kapcsolati potenciálunk hogyan alakul. Nézzük, az ő megközelítése szempontjából milyen alap törvényszerűségek hatnak a párkapcsolati életünkre, hogy alakul párkapcsolati potenciálunk (tőkénk).
A párkapcsolati tőke (potenciál) egy háttérben meghúzódó erő, mely befolyásolja a kapcsolati képességünket, készségünket.
Az az alapismérve a párkapcsolati tőkének, hogy a komoly, stabil, hosszú távú „befektetésekben” (ahol a befektetés=elkötelezettség) tud jól virágozni, gyümölcsözni. Ilyeneket keresünk tehát ösztönösen. Ilyenkor az egész emberrel köteleződünk el, nem csak valamilyen aspektusával.
Van, amikor csak az ember egyes ismérveibe (aspektusok) történik befektetés (pozíció, származás, pénz, testalkat, életkor és így tovább) ebben az esetben, ha megváltozik az ismérv valamilyen módon, akkor megkérdőjeleződik maga a kapcsolat is.
Orban első szabályszerűsége a párkapcsolati tőke nagyságára vonatkozik. Megközelítésében minden ember kezdetben 100 % befektethető tőkével rendelkezik, ám az egyes emberek 100 %-a össze nem hasonlítható egymással. A csalódások elkerülése végett jó, ha hasonló nagyságrendű tőkével bír a pár mindkét tagja. Így az adok és kapok kiegyensúlyozott működésének nagyon jó esélye van.
A párkapcsolati tőke átadása és elfogadás a mindennapokban történik. A pozitív és a negatív cselekedetekben egyaránt működik. Ez az adás és kapás gesztusa. Itt fontos az egyensúly szempontjából ha az adás során a táplálás van előtérben, akkor arra törekszünk, hogy amit kaptunk annál kicsit többet adjunk vissza.
Ha a bántás kerül előtérbe az adásban, akkor arra fontos ügyelnünk, hogy kicsit kevesebben adjunk vissza, mint kaptunk. Ha túl szemérmesek vagyunk az elégtétel vétel aktusában, akkor a párkapcsolati kígyós/ békás lelki üstünk fortyogását indítjuk el, mely fortyogás megágyaz a későbbi kataklizmáknak. Minél inkább kifejezésre kerül minden érzelem, annál inkább növekszik a kapcsolat, annál inkább stabilizálódik. Hiszen nem csak abban osztozunk, ami szép, hanem azt is kibírjuk együtt, ami nem az. Ezen folyamatban indul el az idealizáció teréből a realizáció terébe a kapcsolat azon keresztül, hogy egyre pontosabban látjuk a másikat.
Fontos azzal tisztában lennünk, hogy a párkapcsolat nehéz szolgálat, melyben sokféle módon el-adósodhatunk a másiknak. Ám sokféle ajándékkal is meglephetjük társunkat. A párkapcsolati erőtér elemzésekor fontos annak tudatosítása, hogy az eladósodottság, a lekötött lelki tőke, gyakran vezethetők vissza eredetcsalád vagy transzgenerációs (klán) hatásokra. Röviden összefoglalva két klán lép egymással párkapcsolatba a pár tagjain keresztül, nem az egyes emberek.
Felhasznált irodalom: Peter Orban: A szeretetből fakadó erő, Bioenergetic Kft, Budapest, 2003.