Boldogság

„A mások rovására született boldogság rendszerint rövid életű.” (Hellinger)

A boldogság nem önző. Természeténél fogva nem tud kirekesztő lenni. Aki azt hiszi, úgy lehet csak boldog, ha fájdalmat okoz valaki másnak, többnyire azt tapasztalja majd, hogy amit elért, az nem a boldogság, hanem egy beszűkült tudatállapot rövid öröme. Amint a látóterébe bekerül a kirekesztett személy, megérti majd, merre van a boldogság tágas és időtlen tere.