“A sorstévesztésből kiszabadulni csak keveseknek sikerül.
A belátásig ugyan eljutunk, de ha a helyzet komollyá válik, és dönteni kell, olyan erős a visszahúzó erő, hogy a legtöbben elakadnak.”
—
Miért van ez így?
Mert a bennünk élő gyermek úgy érzi, hogy bűnt követ el, ha kilép a megszokottból.
Rettenetesen fél, hogy a végtelen magány lesz a büntetése, ha egy másik szintre lép.
Mi hát a megoldás?
A bátorság és a bizalom. Rábízni magunkat az ismeretlenre, mely kiszámíthatatlan, és nem ad garanciát semmire.