Lekötött párkapcsolati tőkék II.
Ezek azok a lelki energiák, melyek belső önmunkával
mobilizálhatók, ha szükséges megmozdítani őket. Ez egyes lekötési típusoknál
utalunk arra, is, hogy mire célszerű irányítani az önmunkát, ha fel akarjuk
szabadítani a potenciált. Gyakorlatilag a korábban bemutatott inszolvencia
lelki hátterének egyes szeleteire utalnak az egyes tőketípusok az eredetcsalád
szintjén.
Parentifikáció
„ …azok a nők, akik kislányként nem kaptak elég figyelmet és megerősítést
az édesapjuktól, feleségként nehezen tudják kezelni férjük szexuális
közeledését. Azok a férfiak, akiket anyjuk a kihűlt házasság ellensúlyozására
„partnerpótlékként” használt, ugyancsak zavartan viszonyulhatnak feleségük
érzelmi kötődéséhez.”
Mihalec Gábor: Gyűrű kúra – Boldog házasságra készülők
kézikönyve; Kulcslyuk Kiadó, 2011. 195.o)
A parentifikáció során valami felcserélődik. A lélek és rendszer
mélyén levő okból felcserélődik a gyermekek és a szülők szerepe. A folyamat
abból fakad, hogy az érintett szülő gyermek marad lélekben, ezt érzékeli a
gyermek és igyekszik megsegíteni a szülőjét. Ilyenkor a gyermek öntudatlanul,
de súlyosan megsérti az életenergia áramlás kicsi-nagy elvét („elsődleges
szeretet” vagy „szülő-gyermek kötődés tőke”), és a saját helyéről egy-két
pozíciót feljebb lép.
Egy pozíciót
feljebb lépve a szülő partnerévé válik.
Elindul a „Jobb nő (feleség) vagyok, mint te anya!”,illetve a „Jobb férfi
(férj) vagyok, mint te apa!” játék. Ez a parentifikáció akkor jöhet létre, ha
eleve elromlott valami a szülők kapcsolatában és van hely a közöttük levő
térben. Ide lép be a gyermek. Ez a parentifikáló dinamika megteremtheti az
incesztusz alapját is.
A megnövekedett (párrá növekedett)
gyermek ekkor elkötelezetté válik a szülőnek (apa kicsi királylánya /szerető/–
anya páncélos lovagja /macsó/) és felnövekedvén nem tud érdemi kapcsolatot
kialakítani partnerekkel. Általában
vannak kísérletek párkapcsolatra, de ezek többnyire zsákutcába jutnak, mert
senki sem tud egyenértékűnek bizonyulni a szülővel, akinek elkötelezett a
gyermek. S lassan kialakul a több kisebb adósságból összetevődő inszolvencia
állapot. Gyakran megfigyelhető, hogy a parentifikált gyermekek ugyan ilyen
dinamikájú embereket választanak kapcsolatra, mely előre jelezhető módon nem
teszi lehetővé a boldog végkifejletet. Fontos sajátsága még a parentifikált
gyermekeknek párkapcsolatba lépés esetén, hogy könnyen elkezdi uralni a
korábban fontossá és naggyá vált belső gyermek a kapcsolat terét, s párjától
várja, hogy korábban realizálódni nem tudott gyermeki igényeit elégítse ki.
Két pozíciót
feljebb lépve a gyermek
szülőjének szülőjévé válik. Ilyenkor szintén nehéz szolgálatot lát el a gyermek,
melyben nem elégülnek ki lelki szükségletei, nem ő kap, hanem ő ad.
Ilyen lelki konstelláció mellett
általában későn tudnak párkapcsolatba lépni az emberek, és a kapcsolatban
igyekeznek fenntartani a megszokott lelki dinamikát, tehát partnerüknek is
szeretnének szülei lenni. Ehhez megfelelő partnert is választanak. Ilyenkor
gyakori, hogy kihűl a hitvesi ágy nagyon hamar két ember között, hiszen nem
egyenrangúak lélekben a partnerek. Ezek azok a kapcsolatok, ahol gyakoribbak a
megcsalások, illetve a partnerek az aszexualitás útjára lépnek.
A parentifikáció lelki dinamikájának
a megoldása az eredetcsaládban (klán) lehetséges. A folyamatnak része kell, hogy
legyen egy személyiség integráló törekvés is, mely egyesíteni szeretné a belső
gyermeket és a felnőttet, hogy az eredetcsaládban ki nem elégített érzelmi
szükségletek a felnőtt rész által kerüljenek gyógyításra.
A parentifikáció következményeit a
párkapcsolati sorban is orvosolni kell.
Felhasznált irodalom: Peter Orban: A szeretetből fakadó erő,
Bioenergetic Kft, Budapest, 2003.